Te kis csinos gebe…

Home / Kezdőlap / Te kis csinos gebe…

Te kis csinos gebe…

Egy ideje már szerettem volna írni megint, hogy mi megy mostanában a fejemben. Tudom srácok, hogy baromi unalmas lehet ezt hallgatni és vagy olvasni, azonban tényleg segít, ha elmondom vagy kiírom magamból.

Szerencsére én még épp megúsztam, hogy a fejemben lévő hülyeségek az étkezési zavarok veszélyeihez vezessenek, azonban ha az alapgondolat egyszer megtapad, az bizony időt vesz igénybe, míg teljesen kinyírjuk onnan. Ha egyszer megtalál téged a hülyeség, szinte lehetetlen tőle megszabadulni. Remélem azonban, egy nap elmúlik. Egyelőre próbálom masszívan háttérbe szorítani és nem gondolni rá, vagy meggyőzni magam arról, hogy nem leszek újra +60kg ha kétszer netán háromszor szedek valamiből. Egyszer. Egy héten. Vagy kit érdekel?

Sokatoknak belegondolni is nehéz (vagy legalábbis értelmetlennek tűnik), hogy valaki akár a teljes önsanyargatás szintjére tud jutni vagy problémát csinálni egy tölcsér fagyiból. Pedig meglepően könnyű. Szerencsére nektek a bevásárlás is könnyű, mert ha megkívántok valamit, egyszerűen bedobjátok a kosárba. Mi előbb a kalóriatáblázatot nézzük meg, majd azután döntünk.. Nehéz ez…

Azonban ebben a bejegyzésben szeretnék egy olyan elhatározásomról írni, ami nem hittem, hogy valaha is elhagyja akár egyszer is a számat.

NEM FOGYHATOK TOVÁBB!

Május elején utaztam haza 5 napra Magyarországra. Ilyenkor nálam habzsi-dőzsi van. Bár édesanyám már rengeteget segített, hogy otthon is tudjam folytatni a “cleaneating” diétám, azonban lent voltunk vidéken rokonoknál, meg amúgy is úgy vagyok vele, hogy nem ennyi kajától lesz bajom. Olyankor toltam az arcomba a brassóit, csináltunk isteni bogrács gulyást. Ilyenkor nekem is könnyebb “alkalmazkodnom” a ti/ő étrendjükhöz mint nektek az enyémhez. Nincs ezzel semmi baj, nekem ilyenkor ezek a “nyaralásos” kaják kifejezetten jól esnek. Látogatásom végén rettegve álltam mérlegre és nem hittem a szememnek. Négy napos brutál zabálás után voltam 53,5kg tehát olyan 54kg voltam. Fogytam. De hogy hogyan?!

Szóval történt az eset, hogy a májusi magyarországi vizit után nem nagyon tudtam olyan szigorúan folytatni a diétám mint előtte. Nem ment. Szükségem volt több csalásra és egy idő után megadtam magam. Nem láttam értelmét szenvedni. Ha enni akarok, eszek. Ha nem “tiszta” étel, nem érdekel, mert vágyom rá.

the-rock-meal-575x288

Ezzel nem azt mondom, hogy sutba dobtam mindent amit eddig csináltam, csak éltem a “többször keveset” elvvel. Ha ennyire vágyunk valamire, érdemes megadni magunkat neki, mert a test jelez. Én ebben hiszek!

Szóval május óta ment a kicsit több csalás, több pihenőnap mint edzés a héten és félig jól és rosszul is éreztem magam. Örültem, hogy már annyi se vagyok mint hittem (55-56-ra tippeltem), ugyanakkor féltem, hogy minden munkám elveszik, mert mostanában többet ettem. Azért mindig próbáltam nyugatni magam, hogy nem érdekel ha hízok is, Martin így is szeret és imád, és nem aggódhatok ezen állandóan!

Eltelt a május, június és jött a július. Szerencsére tudtam Magyarországra utazni, ráadásul egy teljes hétre! Július 12-19 között tartózkodtam ott, ahol első nap még edzgettem, második nap hajnalban még futni is elmentem, aztán úgy döntöttem elég. Én most nyaralok. Ebből sem szabad problémát csinálnom!  Különben is, jól nézek ki és kész!

letöltésA barátaim is mindig így köszöntenek hogy “úristen de vékony vagy! De jól nézel ki! Kérlek Réka ne fogyj tovább! “Unokanővérem így köszöntött: “te kis csinos gebe azért most már figyelj oda! ”
Én meg mondtam nekik, hogy nagyon édesek, de nem is fogyózom és már nem érdekel mennyit eszem! Megérdemlem!

Az a legnagyobb baj, hogy ezt leírni meg kimondani sokkal egyszerűbb, mint komolyan is venni és így élni.  Még akkor is, ha az ember rengeteg pozitív visszajelzést kap ( és én szerencsére csak azt kaptam!) Mert minden egyes extra falat után elgondolkozol, hogy ezt nem kellett volna… De nem tudod abbahagyni. Mert jól esik. Mert finom. Mert étel! Ami a legnehezebb, normális arcot vágni az egészhez és nyugodtnak tűnni a többiek előtt. Hogy lássák, te tényleg a javulás útján állsz! Néha iszonyúan nehéz “beilleszkedni” ilyen téren…

Otthoni tartózkodásom közepén ismét rettegve közelítettem meg a mérleget… Úristen most mit fog mutatni..  Végül ráálltam… Majdnem elájultam ott helyben..

otvenegy

Megint fogytam… Másnap telehassal ugyanúgy ráálltam, és ugyanennyit mutatott. Nem hittem a szememnek. Hogy a francba fogytam megint tovább, ha többet eszem az elmúlt hónapban és relatíve kevesebbet edzem?!

Én itt adtam fel. Itt mondtam, hogy ezek után tényleg nem érdekel, most nyaralok. Jól érzem magam, és ezek után is, ha megkívánok ezt azt, lelkiismeretfurdalás nélkül fogom megenni. Ahogy a nagycsaládi zabálás után hajnalban rámjött az ehetnék. Hajnali kettőkor toltam be egy fél rozsos zsömit kolbásszal és sajttal, majd leöblítettem egy kis kókuszos fagyival. Miért ne?! Nem érdekel!

Ha a tükörbe nézek, egy tényleg vékony, fiatal sportos lányt látok. Igenis én JÓL nézek ki. Sőt tudjátok mit, szerintem most NAGYON JÓL nézek ki! Lehet ezt pofátlanságnak vagy nagyképűségnek nevezni, de látom, hogy fordulnak meg utánam a férfiak az utcán vagy néznek vissza a kocsiból. “Online” barátaim is mindig megdícsérnek, sőt volt olyan barátom aki egy képen fel sem ismert, hogy én vagyok az, mert hogy nagyon összepakoltam magam tavaly nyár óta…
Azonban édesanyámnak és barátnőimnek igaza volt. Nagyon-nagyon jól érzem magam a bőrömben de ennél lejjebb már nem mehetek (nem mintha akarnék!).
Kiállnak a váll és csipőcsontjaim. Nekem momentán tetszik, azonban ez egy idő után, szó szerint kényelmetlen.

A melltartóim fele nyom a szegycsontomnál, egy enyhén nehezebb táska már kinyírja a vállam úgy fáj, mert egyszerűen elfogytam minden “párnát” azokról a helyekről.

dark

2015.07.21.

A 34-es ruhák most még éppen hogy jók,baromi jól nézek ki bennük de ha még egy kicsit fogyok, már lógni fognak. Az összes farmerom csere alatt áll, mert mindből kifogytam. A tavalyi feszülős rövidnadrágok, fürdőruhák mind lógnak és leesnek. A 34-es XSS-es felsők épp hogy jók, vagy már lógnak…

Úgyhogy, most már tényleg nem érdekel. Tegnap is (próbáltam) lelkiismeretfurdalás nélkül  megenni egy csomag paprikás TUC kekszet. Két részletben, de megettem. Mert megtehetem, finom, akarom és ennyi.

Tényleg nehéz… Még írni is róla. De segít….

Én nagyon szépen köszönöm a pozitív visszajelzéseket és nélkületek nem menne! Kérlek szóljatok egymásnak/nekem ha azt látjátok, hogy egy barátotok már átesik a másik oldalra mert ez is könnyen előfordulhat! Akár akaratlanul is! Nekem is most szóltak a barátaim, hogy elég. Pedig én nem fogyóztam!

Egy étkezési zavar, és ebbe az összes formája beletartozik, mindig is hatalmas “pain in the ass“…. Iszonyat el tudja venni az ember kedvét mindentől. Akár a barátaidtól is seperc alatt megfoszthat.. Azonban lehet vele harcolni és én hiszem, hogy le lehet győzni.

Amúgy meg elgondolkoztam. Mi a tökömet szenvedek, mikor összeszámoltam hogy a “”durva”” elhízásom óta 12 kilót fogytam. A barátom akkor is megőrült értem, és most is.

Mert úgy szeret ahogy vagyok. 

Igazából mostanában már ő van kiakadva ha nem eszem. Kedvenc mondata:
You should eat more… We should put some food in you!

Ezek után tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy egy hatalmas lökött vagyok… 🙂

Recommended Posts

Leave a Comment

Contact Us

We're not around right now. But you can send us an email and we'll get back to you, asap.

Not readable? Change text. captcha txt

Start typing and press Enter to search