Családom, politika és egyéb állatfajták

Home / Kezdőlap / Családom, politika és egyéb állatfajták

Családom, politika és egyéb állatfajták

A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk

Micsoda világi felfedezés kéremszépen! Tapsot kérek! Köszönöm!

Minő meglepő, hogy engem is “betalált” az Ákos féle véleménnyilvánítás. Bár bevallom, inkább az utóbbi egy órában történő olvasgatás volt az, ami írásra késztetett! Úgy is lerágott csont a téma, mindenki erről beszél és már unja is, szóval plusz egy már nem oszt nem szoroz. Nem mintha érdekelne egyébként.  Nagyon nehéz erről írni, mert közben folyamatosan cikáznak a fejemben a gondolatok. Megpróbálom őket összeterelni, és értelmesen leírni.

A cikk első mondatának jelentésével szerintem mindenki tisztában van. Ez biológiai tény. Ahogy az is, hogy egyelőre még csak a nők képesek szülni. Ezzel sincs semmi baj. Az évezredes nemi szerepeket is mindenki kivűlről fújja. Meg elvileg azt is, hogy a világ (és az emberiség) folyamatosan változik.PregnancyReligionADA_1

Ateistaként sincs semmi problémám és kivetnivalóm azzal, ha valaki keresztény elveket vall. De nem feltétlenül kell legyen keresztény, hívjuk egyszerűen csak különböző vallási elveknek. Legyen valaki emellett konzervatív vagy modern vagy mit tudom én. Tök jó. Elvileg az a szép ebben a világban, hogy különbözőek vagyunk. Ja. Minél jobban öregszem, úgy érzem hogy a világ 99,999%-ban az elméleti dolgoknak közük sincs a gyakorlathoz. Kezdek felnőni mi?

A legnagyobb problémám ezzel az egész témával még csak nem is a hatalmas általánosítás, hogy egy nőnek hol a HELYE. Na jó. Ez mondjuk idegesített de lépjünk ezen tovább. Én személy szerint, egy olyan országban élek, ahol tényleg létezik nemi egyenlőség és nagyon nagyon harapnak arra, ha ez az egyenlőség nem valósul meg a gyakorlatban vagy az élet bármely területén. Sőt, elmondhatom, hogy Dániában a feminizmus már túl is lépett önmagán. A dán férfiak menekülnek a nők elől lassan és agyvérzést kapnak. ha meghallják a feminizmus szót. Itt már átesett a ló túloldalára, aminek egyre jobban szívják a dán nők/lányok is a fogát. Mindegy. Kíváncsi lennék, mi lenne a reakció, ha itt történet volna ilyen állami megnyilvánulások. Valószínűleg másnap lemondatták volna az illetőt, de hát más kultúra. De most jöjjön az igazi lényeg inkább.

Mint minden embernek, nekem is rengeteg vágyam van. Szeretnék egy jó állást találni amiben JÓL ÉRZEM magam. Amit SZERETEK csinálni. Egy jó állás szerintem nem csak a pénzről szól. Én nem azért szeretnék dolgozni, hogy élhessek, ahogy anyósom mondaná. Én egyszerűen szeretnék dolgozni, hogy ÉN érezzem jól magam. Az önmegvalósítás szerintem tényleg fontos. Ez nem csak a munkában merül ki. Én, szeretnék utazni, világot látni, hülye lenni és felépíteni azokat a körülményeket, amelyek egy családalapításhoz szükségesek.
Bár a magyar politikusok és sokak szerint az én döntésem teljesen rossz.

Huszonkettő éves vagyok, merném magam fiatal nőnek nevezni. Én babáztam, barbieztam, (elképzelt konyhában) sütögettem, tea partyt tartottam. Játszottam papás-mamásat is. Szerettem. Ugyanakkor, ha visszagondolok sosem voltam túlzottan “családcentrikus”. Mármint, mindig is tudtam, hogy egyszer majd lesz, vagy szeretnék családot, de ennyi maradt meg a fejemben.

full_285_14067_BabyBootiesBabyStarpShoes_2Engem, személy szerint, mindig is irritáltak a gyerekek. A mai napig (kérdezzétek meg a barátaimat). Gyerekként, később tiniként se fiatal nőként se vágytam soha, hogy babázhassak vagy gyerekre vigyázzak. Még annyi se, hogy felvegyek egy kisgyereket vagy ringassak egy kisbabát. SEMMI. Ez, a mai napig annyit változott, hogy ma már mosolygok, ha egy édes kisgyereket látok. Najó, most felmerült bennem (először – 22 évesen), hogy nagyon szívesen megnézném az egyik barátom pár hónapos kislányát. Sőt, esetleg meg is kérdezném, hogy felvehetem-e. Kemény fejlődés mi? Én büszke vagyok magamra. De ezen felül, irritálnak, hangosak, zajosak és na. Látszik, hogy nem vagyok nagy rajongójuk.

Ráadásként, a gondolattól sikítófrászt kapok és libabőrös leszek, ha belegondolok, hogy nekem 1-3 évet otthon kéne maradnom a gyerekkel. Nem viccelek, de teljesen kikészít a gondolat is. Miért? Önzőségből. Én ehhez túl önző vagyok. Tudom, még nem szültem,  szóval ez biztos változni fog. Miért változna? Nem hiszek ebben, főleg mert _semmi sem_ biztos feltennék egy kérdést most. Annyi alapján, amit most olvasol rólam. Szerinted nekem mogy vagy legalábbis, mihamarabb kéne szülnöm? Nekem jót tenne? “Ilyen” anyával hogy járna gyerek? Egy olyan anyával, aki otthon sem akarna maradni csak a minimum ideig? Bíztató mi? Ennyit az én elképzeléseimről.

De itt a legnagyobb tükörkép az egészben – Martin (a pasim/párom/szerelmem – válasszatok). Martin nem túlzottan van oda a munka ötletért. Mivel még mindig nem tudja mivel szeretne foglalkozni, bajban van. Emellett kikötötte, hogy ő nem szeretne olyan munkahelyen dolgozni, ahol a nap háromnegyedéd elölti. Ő is szeretné élvezni az életét, minő meglepő.

Pár hónapja beszélgettünk erről, hogy ha mi egyszer eljutunk odáig, hogy gyereket vállaljunk (nyugi, szeretnénk, tervezzük 😀 ), szerintünk ő lesz az, aki otthon fog maradni a gyerekkel. Ő rábólíntott és mondta, hogy nagyon örülne neki. Ő. velem ellentétben, imádja a gyerekeket. Régen dolgozott óvodában.  Imádta. Az előző lakásom konyhájából pont egy óvoda kertjére lehetett ránézni. Martin mindig mikor együtt reggeliztünk, mindig a kisgyerekeket nézte ahogy játszanak. Nevetett, közben nagyban magyarázott nekem, hogy milyen menő helyen lakom.

Most is mondta, hogy ő szeretne majd otthon maradni a gyerekkel. Én megkönnyebbültem. Ezzel mindkettőnk tök jól fog járni. Bár azt már meg sem említem, hogy attól sincs kiakadva (tojik rá magasról) hogy én dolgoztam, ő meg nem.6816838606_f0bab2f8a8_b

Agyvérzést kapok a nemi szerepek beskatulyázásától az élet minden területén alapból. Ezért IS viszolygok mélységesen az aktuális politikai vezetéstől. Ők ebben (szerintem!) mesteriek. Miért olyan nehéz azt is elfogadni, hogy sokan nem szeretnének gyereket főleg ha nők? Azért mert tudunk szülni (sajnos sokan vannak olyan nők is, akik nem tudnak) nem kötelező sőt! Sokaknak _szerintem_ nem is kéne szülniük… lehet nekem sem kéne mások szerint. Miért nem lehet egyszerűen elfogadni mindenféle beszelólás, vélemény nélkül, hogy van olyan, aki nem szeretne gyereket. Ne kelljen már ezt megmagyarázni. Vagy kötelezőnek érezni! Döntés. Szabad akarat. Választás. Ők ezt választották. Kész.

Mert _szerintem_,
bármiféle állatfajta is a nő, neki is van saját döntéshozó képessége, akármilyen szinten legyen is az.

Ezek után mondhatni, hogy nálunk fel fognak (valószínűleg!) cserélődni a szerepek, mert MINDKETTEN úgy gondoljuk, hogy a mi gyerekünk nevelése, a kettőnk KÖZÖS döntése. Senki másé. Mert ez a mi közös feladatunk.
Mi együtt fogunk dönteni erről.

Ez így lesz jó. 🙂

Bár aláírom és nem tagadom sehol, hogy én egy roppant önző ember vagyok!

Recommended Posts

Leave a Comment

Contact Us

We're not around right now. But you can send us an email and we'll get back to you, asap.

Not readable? Change text. captcha txt

Start typing and press Enter to search